Bob Proctor - A pénz nem boldogít

Bob Proctor nevével az emberek többsége először a Titok című könyv/film kapcsán találkozhatott. Személyiség fejlesztő és tréner ő is, aki hisz a vonzás törvényében és a meggazdagodás lehetőségeiben, ám mindemellett komoly hangsúlyt fektet a kemény munkára. Hangoztatja, hogy az igazi sikeresség a kettő közös alkalmazásában rejlik. (Mármint a kemény munkában és elménk uralásában.) Érdemes megfontolni tanácsait, hiszen nem úgy tűnik, mint akinek anyagi gondjai lennének, ami hitelessé teszi kijelentéseit, tapasztalatainak eredményeit.

"A pénz nem boldogít" címmel ellátott könyvét sem úgy érdemes olvasni mint egy lányregényt, hanem úgy, ahogyan egy motiváló, személyiség fejlesztő könyvet szokás. Nem elég egyszer átfutni a munkahely kávészüneteiben, hanem érdemes hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre újra elővenni. A számunkra sokatmondó részeket aláhúzni, kijelölni, a fontos oldalakat megjelölni, stb., hogy mindig kéznél legyenek és gyorsan kikereshetővé váljanak, amikor azokra szüksége van az embernek. Jó, ha az ember az ilyen és hasonló könyveknek a tartalmát, -legalábbis a leglényegesebb elemeket- tudatosan beépíti a gondolkodásába, érzéseibe, szokásaiba. Másképpen nem is igazán érdemes elolvasni. Persze biztosan előfordul olyan is, aki elolvassa, visszarakja a polcra, azután évekkel később eszébe jut és akkor komolyabban megfogadja a tanácsait. Ahány ház, annyi szokás, a lényeg itt is a következetességben és kitartásban van, talán mint az élet bármely területével kapcsolatban. Az egyes fejezetek végén összefoglaló gondolatokat találunk, amik megkönnyítik a memorizálást és a felidézést.

A könyvben -amint már szó volt róla- két fő emberi magatartásformát kapcsol a szerző a sikeresség eléréséhez. Az egyik a kitartó, következetes, állhatatos munka, amitől az ember soha nem fordul el, a másik pedig a korlátozó hitrendszerek megváltoztatása, a vonzás törvényének tudatos és kitartó alkalmazása. A könyv elején a gazdag emberek gondolkodásmódjáról ad felvilágosítást a szerző, ami számomra üdvösnek és megfontolandónak bizonyult. Már itt azt éreztem, hogy ez a könyv helyre rak bennem bizonyos dolgokat, gondolatokat, amikhez hasonlóak már az én fejemben is motoszkáltak, csak nem fogalmazódtak meg ilyen konkrétan. Összességében a könyv nekem már a kezdéskor jónak, erősnek bizonyult. 

Ezzel párhuzamosan és a könyv további részeiben is rámutat Bob Proctor a társadalmunkban (ránk magyarokra talán még fokozottabban igaz) elmélyülő hiányos és negatív hatással jelenlévő beidegződésekre. Arról, hogy ezek mik, nem szeretném lerántani a leplet, érdemes elolvasni. Természetesen ezek megváltoztatásához és a változások megtartásához is kapunk tanácsokat.

A könyv alapvető vezérvonala az, hogy az ember higyjen saját tehetségében és képességeiben, próbáljon meg önálló gondolatokra és értékekre szert tenni, amit aztán később mint egy terméket, eladhat másoknak. Természetesen ez a gondolat nem újszerű, hiszen minden vállalkozással kapcsolatos motiváló könyv hangsúlyozza ezt. A lényeg azonban, hogy nem a pénz megszerzésére kell koncentrálni, hanem magára a tevékenységre, ami az ember számára innetől kezdve nem is számít munkának, inkább egyfajta hivatásnak. Arról, hogy ez nem süket duma (mint ahogy arról sokan egy felháborodott legyintéssel próbálnának másokat "meggyőzni") meggyőzödhetünk szűkebb és tágabb környezetünkben alaposan körülvizslatva. Néhány név itthonról, akinek ez a mentalitás igenis tagadhatatlan eredményeket produkált és éppen ezért nem is kell őket külön bemutatni: Balogh Béla, Domján László, Frei Tamás, Lenkei Gábor, Rubint Réka. Külföldről pedig: Bill Gates, Henry Ford, José Silva, Shaun T. Mi a közös ezekben az emberekben? Az, hogy volt egy jó ötletük, amiben hittek és hosszú éveken keresztül energiát fektettek a megvalósításába, aminek meg is lett az eredménye. A legnagyobb tévedés azt hinnie az "átlag" embernek, hogy erre ő nem képes és az említett embereknek könnyű volt. Utána lehet nézni hányan szidják például Rubint Rékát a youtube - on, a facebookon, stb. Vagy meg lehet nézni, hányan gondolják az agykontrollról, hogy agymosó humbug, ami az emberek zsebéből kicsalja a pénzt. Ezek után ne mondja senki, hogy ezek az emberek jó helyen voltak jó időben, hiszen ezerszer feladhatták volna és akkor most ők is egy beosztott pozícióban ráznák öklüket a felettük állók felé...

Szóval saját terveink megvalósításához és személyiségünk fejlesztéséhez ad tanácsokat Bob Proctor ebben a könyvben. Éppen ezért azoknak ajánlható a könyv, akiknek van már egy jó ötletük, csak éppen nem tudják hogyan is fogjanak bele a megvalósításba, vagy esetleg nincs bátorságuk. Hasznos olvasmány lehet azoknak is, akik hisznek a vonzás törvényében és érdekli őket az elme működése ezzel kapcsolatosan. Persze a legerősebben azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretnének többet kihozni magukból és ehhez hajlandóak is képezni  és cselekvésre szánni magukat. 

Összegyűjtöttem a műből néhány idézetet, amiből most egy kicsit csemegézni lehet:

• "Sokan gondolják Tiger Woodsról, hogy ő aztán igazán golfozóbak született. Valóban tagadhatatlan a tehetsége. Csakhogy már 1977-ben szerepelt egy országos tv-műsorban, a Mike Douglas show-ban, amikor kétéves korában elkezdett golfozni. Minden nap órákon át gyakorolt. Az első nagy, hivatásos versenyét 1977-ben nyerte meg. Vagyis húsz évvel később."

• "Ha nem adod meg magadnak a feladás lehetőségét, akkor csak az "előre" irány marad."

• "A legjobban teljesítők tudják, mi történik, ha hagyják, hogy mások befojásolják az észjárásukat. Azzal, hogy a lehető legnagyobb mértékben elszigetelik magukat a többiektől, az észjárásukat védik, és nemcsak, hogy továbbra is erősen teljesítenek, de ráadásul egyenletesebben, nagy kilengések nélkül."

• "Ha nagy dolgokat akarsz elérni, hinned kell abban, hogy ugyanakkora tehetség lakozik benned, mint bárki másban - és el kell kötelezened magad ennek a tehetségnek a kibontakoztatása mellett."