Éppen azért, mert működnek azok a
módszerek amikről írok és valóban folyamatosan megvalósulnak az általam vágyott
körülmények, előfordul mostanában, hogy nem túl sok időm marad írni. Így
történhetett meg az is, hogy könyvélményeimről régóta nem számoltam be – nem pedig azért, mert nem olvasok, hiszen
minden nap előveszek valamilyen könyvet (könyveket) és ha csak pár oldal
erejéig is, de kinyitom őket. A másik ok, miszerint ebben az esetben is
megnyilvánult számomra a vonzás törvénye. Az történt ugyanis, hogy minél több
ilyen irodalmat olvasok, annál több kerül az utamba és ráadásul olyanok, amiket
nagyon jónak találok, ezért nem elégszem meg az egyszeri kiolvasásukkal, hanem
szó szerint tanulom őket. Egy nagyon jó példa erre Charles F. Haanel –
Mesterkulcs rendszer című műve, melyet egyszerűen zseniálisnak találok és nálam
most ott van a képzeleti dobogóm legmagasabb fokán. Mégsem erről a könyvről
lesz most szó, (mert még 5 hónap mire az ajánlott olvasási ütemezés szerint
kiolvasom) de természetesen majd írok róla. A most „boncolgatásom” tárgyát
képező mű a Végtelen lehetőségek, Mike Dooley – től.
Az őszinteség kedvéért muszáj
leírnom, hogy amikor először megláttam a könyvtár polcán a könyvet,
előítéletekkel teli gondolatok között vettem kezembe. Igazság szerint Jack
Canfield valamely írását szerettem volna megtalálni, de nem volt bent egy sem.
Amikor megláttam a Végtelen lehetőségeket, azt gondoltam, hogy bár nem Jack
Canfield, mégiscsak a Titok film egyik tanítójáról van szó, így hát adok neki
egy esélyt. Valójában sokszor futottam már bele mindenfelé a Titok tanítóinak
könyvtárába, ám mindig is az az érzésem támadt, hogy amit lehetett már
elmondtak a filmben, így nyílván csak újabb és újabb összegeket akarnak
besöpörni egy – egy újabb könyvükkel. Ezeknek a szűklátókörű és előítélettől
megnyomorított gondolatoknak köszönhetem csupán, hogy ez idáig nem vettem
kezembe ezeket a könyveket (kivéve párat, amiket úgy éreztem meg is kell
vennem). Tanultam a hibámból olyannyira, hogy azóta elhatároztam: az összes
könyvüket be fogom szerezni (ahogy már a Végtelen lehetőségeket is megvettem)
el fogom őket olvasni többször is és írni fogok itt róluk. Akkor kezdeném is.
Mike Dooley könyve 2011 – ben
jelent meg nálunk, szerintem nem túl szép borítóval, persze ízlések és pofonok,
én valahogy közhelyesnek és kicsit erőltetettnek találtam. Az egész könyvről
mindössze ennyi negatívumot tudok mondani… Komolyan mondom, a borítóján kívül
egyszerűen nincs ebben a könyvben semmi hiba, legalábbis számomra biztosan. Nem
is tudom hogyan fogalmazzak róla, hiszen nem akarom túldicsérni a könyvet,
nehogy valakinek túl nagyok legyenek az elvárásai és később csalódjon.
Már az első, bevezető oldalak olvasása
közben megdöbbentett a szerző bölcsessége és tisztánlátása, amiről később sem
változott meg a véleményem, sőt. A világ teremetéséről ír benne, ami ugye lehet
vita tárgya, hiszen a tudósok jelenleg sem tudják még pontosan, mi hogyan
történt. Mégis, amikor Mike sorait olvastam, elöntött valami teljes nyugalom és
bizsergés (szó szerint), ami azóta is velem van, akárhányszor elkezdtem olvasni
a könyvet és egyszerűen éreztem: ez másképp nem lehetett. Másfelől viszont
meglehetősen régóta tanulmányozom az okkultizmus egynémely ágát és az ott
tanultakkal is összecsengenek az olvasottak, szinte ugyanazt írja le a két
vonal, másképpen. Nem azt mondom, hogy vitának nincsen helye, de ha valamit
igaznak érzek, akkor tudom, hogy az igaz is, bárki bármit is állítson…
Az egész könyv tulajdonképpen egy
mondat elemzésén és az életben való megnyilvánulásának kihasználása körül
mozog, amely mondatot egyébként a Titok filmben is elmondja Mike, ez pedig a
következő: „A gondolatok dolgokká válnak.” . Arról szól a könyv lényege, hogy
ezt hogyan tudjuk kihasználni és az emberek miért nem élnek úgy, ahogyan
szeretnének, hol rontják el a dolgok irányítását, amikor ennyire egyszerű az
egész. (Persze annyira azért mégsem egyszerű, de gyakorlat teszi a mestert.)
Szóval az alaptézis a következő:
a gondolatok dolgokká válnak. Bárhol, bármikor, bármit is gondolunk, az olyan energia,
ami természeténél fogva arra törekszik, hogy megvalósuljon. Természetesen mivel
az egész ember egy nagy gondolat „gombolyag”, amiben össze – vissza cikázik
mindenféle gondolat éjjel és nappal, szóval ezért van az, hogy egyes célok
nehezen valósulnak meg, vagy sohasem, míg mások könnyebben. A gondolatok
ugyanis képesek gyengíteni, kioltani egymást és ez jelenik meg az életünkben,
mint zűrzavar, esetleg egy helyben való topogás, pláne, hogy a tudatalatti
gondolatokat még nehezebb figyelemmel kísérni, holott azok is közrejátszanak a
megvalósulás folyamatában. Sőt, igazából a tudatalatti végzi a munka 90% - át.
A gyakran ismételt gondolatok aztán hitrendszerré alakulnak, ami viszont
meghatározza a gondolatainkat. Ha valaki például gyakran gondol arra, hogy a
gazdagok becstelenek, akkor kialakul benne egy hitrendszer ennek megfelelően és
később már azt se veszi észre, ha ez nem így van. Ezek a rendszerek
észrevétlenül lappanganak a fejünkben, mindaddig, amíg nem veszünk erőt
magunkon és alakítjuk át őket tudatosan. Erre számos lehetőséget ajánl az író,
amiket itt szánt szándékkal nem közlök, hatékonyabb, ha elolvassa az érdeklődő
a könyvben maga. A gondolatokon és hitrendszereken kívül nagy szerepet kap az
érzelmekkel való foglalkozás, az érzelmekkel, mint például jelzőrendszerekkel.
A szerző pontosan és jól érthetően kifejti az érzelmek jelentőségét és a velük
való helyes bánásmódot, amit szintén nem részletezek, hiszen feleslegesnek
tartom. Tessék elolvasni! Sok energiát fordított Mike az univerzum működésének
magyarázására és arra, hogy ezt hogyan fordíthatjuk hasznunkra. Külön fejezetet
kapott a „Jólét, egészség és harmónia” is, mint témakör, valamint a „Kapcsolatok”
szintén. Tetszett a könyvben, hogy az író saját életéből mesél el élményeket és
azt, hogy melyik tapasztalata mire ébresztette rá a világ működésével
kapcsolatban. Ezután egy fejezetben még a már felsoroltakon kívül is az olvasó
rendelkezésére bocsájt néhány technikát, amit használva hamarabb elérhetővé
válnak a célok a gondolatok, szokások és hitrendszerek, érzelmek
átalakításával. Az utolsó előtti részben olyan kérdésekre válaszol Mike, amiket
a legtöbbször tesznek fel neki hallgatói és olvasói, a tanításaival
kapcsolatban. Az utolsó rész az élet értelmével foglalkozik, engem meggyőzött…
Többet nem is igazán szeretnék a tartalomról
írni, hiszen akit érdekel, az úgyis elolvassa. Nekem ez a könyv most hatalmas
segítséget jelentett és sok mindenre fényt derített, amit korábban nem
értettem, vagy nem is tudtam. Úgy érzem, hogy tényleg az lenne a legjobb, ha
megtanulnám az egészet, mint egy tananyagot és ösztönösen tudnám alkalmazni az
életben. Igazából ezen is vagyok. Akit
komolyan érdekel a vonzás törvénye és az, hogy hogyan juthat előrébb az élet
bármely területén, az feltétlenül szerezze be a könyvet és tegye magáévá a
benne leírtakat! Ehhez a „munkához” kívánok mindenkinek nagyon sok sikert és
boldogságot!
Végezetül következzen addig is néhány idézet:
„Minden válasz, amit keresel, belül rejlik. Csendes pillanatokban
nap mint nap kérdezd meg magadtól, hogy milyen irányt keresel, és kutass a
válaszok után az érzéseidben és az intuíciódban. Érezd a szíveddel és az
eszeddel; a jó utat mindig jónak érzed, és
értelme van. Az életben az a küldetésed – a célod -, hogy egyszerűen létezz,
hogy önmagad légy. És csak úgy
lehetsz önmagad, ha figyelni kezdesz magadra, a vágyaidra, az álmaidra és az ég
által sugalmazott érzéseidre. Végül is mi másra kellene figyelned? Mi más van
az érzéseiden kívül?”
„A szeretet csak akkor fáj, ha
van egy olyan hiedelmed, amelynek hatására egy korlátozott nézőpontból látod
önmagadat és a valóságodat.”
„Művész vagy, aki sosem pihen,
hanem folyamatosan, mégis tudattalanul átalakítja a képeket élete vásznán, a
gondolatok ecsetvonásaival.”
"A gondolat ereje a leghatékonyabb módja a tudás megszerzésének, és akármilyen dologra irányítjuk is, megoldja a problémát. Semmi sem lehetetlen az emberi értelem számára, ahhoz azonban, hogy a saját szolgálatunkba tudjuk állítani a gondolat erejét, tenni is kell valamit."
"A görcsösség szellemi nyugtalansághoz és az elme abnormális működéséhez vezet; aggodalmat, túlzott elővigyázatosságot, félelmet és idegességet okoz. Ezért a relaxáció alapvető szükséglet, ha azt akarjuk elérni, hogy szellemi képességeink a legnagyobb szabadságban működhessenek." 
"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni."
Számos alkalommal belefut az ember önfejlesztő témákkal foglalkozó irodalmat, filmet, előadást, hanganyagot figyelemmel kísérve, hogy a gondolatoknak kiemelkedő jelentőségük (vagyis a legnagyobb jelentőségük) van sorsunk alakulásában. Már én is sokszor foglalkoztam ezzel (és még fogok is), nem véletlenül, nem azért mert nincs más témám. Azért tartom ezt különösen jelentősnek, mert tényleg mindennemű fejlődésnek az az alapja, hogy uraljuk gondolatainkat. Hiába vagyunk ezzel tisztában, a hétköznapok forgatagában (amikor lekéssük a buszt, elered az eső és nincs nálunk esernyő) megfeledkezünk róla. Pedig a vonzás törvénye letagadhatatlanul működik. Minél többet foglalkozom vele, annál jobban tudom alkalmazni. A bibi, ami miatt sokan azt hiszik elsőre, hogy az nem működik, éppen az ellenőrizetlen, rendszeresen felbukkanó gondolatoknak köszönhető, melyek ösztönösek, ezért észrevétlenek maradnak. Ezeket a gondolatokat kell lecserélni ellenkezőekre, és beépíteni a tudatalattiba. Erre a következő gyakorlat lehet segítségül: 
"Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem élvezettel csinálnak."
Ha szánsz rendszeresen időt a tanulásra és gondolkodásra, nagyon könnyű engedni a csábításnak, hogy értelmetlen semmiségekre pazarold el a szabad idődet. A pihenés fontos, de legalább ilyen fontos, hogy bővítsd az ismereteidet. Oszd be úgy a napjaidat, hogy mindkettőre maradjon időd!" 
Dr. Masaru Emoto nevével először
Agykontroll tanfolyamon találkoztam. Domján László említette kutatásainak
eredményeit annak szemléltetésére, hogy a gondolatok és kimondott szavak
hatással vannak a fizikai világra, ebben az esetben konkrétan a vízre. Sokan az
agykontrollról és a hasonló technikákról hallva csak szemrehányó megjegyzéseket
tesznek, azt hangoztatva, hogy soha, senki nem bizonyította be tárgyilagosan,
hogy a szavaknak és gondolatoknak valóban hatásuk van a világra. Nos, Dr. Emoto
munkája éppen ezért úttörő, hiszen ő lefényképezte a víz megfagyott kristályszerkezetét,
miután különböző kísérleteket végzett vele. A legismertebb eljárások azok, melyekben
szavakat írt egy lapra, amit azután egy vízzel teli üvegre ragasztott. De
megvizsgálták azt is, hogy milyen hatása van a víz szerkezetére, ha egy imát
mondanak el a közvetlen közelében. Letesztelték azt is, hogyan reagál a víz különböző
zenék rezonanciájára. Sok más hasonló kísérletet is végzett a kutató szellemű
tudós. A képek megdöbbentő eredményeket mutattak, melyek futótűzként járták be a
médiát, nem véletlenül. 
Személy szerint kombináltan
használom más technikákkal. Az első és rögtön érezhető hatása a programozásnak
a víz íze. Természetesen ne várja senki, hogy a víznek pl. vanília íze lesz… Úgy
tudnám megfogalmazni, hogy selymesebb, lágyabb lesz tőle a víz. Valahogy
tényleg finomabb. Számomra – véletlenül – be is igazolódott, hogy nem csak
bemagyarázom ezt magamnak. Egy kis programozott vizet mindig tartok az
asztalomon és volt, hogy nem én ittam meg. Nem én találtam ki, tényleg ez volt
az ivás után a reakció (persze nem tudta az alany, hogy az nem közönséges
csapvíz): „De finom ez a víz, sokkal jobban érzem magam tőle.” Nekem ez elég
volt bizonyítéknak...